Úgysem tudsz lefogyni

HATÉKONY, EGYEDÜL ÁLLÓ ÉS VÉGLEGES FOGYÓKÚRÁS DIÉTÁK!
Ilyenkor, tavaszelőn előkerülnek a barátnőktől, női lapok oldalairól, a gyógyszergyárak kínálatából a kalóriatáblázatok, a tévedhetetlen receptsorok, táplálkozás kiegészítő szerek sokasága, melyek vagy a bevitt kalóriát korlátozzák a tűréshatárt súrolva, vagy a tápanyagok bizonyos fajtáit zárja ki az étrendünkbol, mint például a most felkapott Attkins-diéta, mi szerint téliszalámit szinte korlátlanul ehetünk, viszont egy kifli elfogyasztása fehérlisztből, visszavonhatatlan következményekkel jár. Aztán ismeretesek az egyféle táplálékból akármennyit típusú diéták, amelyek- valamilyen komoly ideológia mellet, még egészen biztosan apellálnak a megundorodásra is, gondoljunk a jó öreg káposztaleves-diétára, melyből ehetünk, amennyit csak akarunk, de a harmadik naptól már rá sem tudunk nézni. Vannak különféle egészségügyi módszerek, mint az akupunktúra, vagy gyógyszerek, melyek már az agyban kikapcsolják azt a fránya éhségérzetet.

Az összes módszer azt ígéri, ha betartjuk az előírásaikat, tartós karcsúsodás, és persze múlhatatlan boldogság lesz jutalma a fogyókúra okozta szenvedéseinknek.
A tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy az alkalmi eredmények rövid ideig maradnak meg, s idén tavasszal megint keresik nagyrészt ugyanazok a nők a megváltó módszert. Mert a nők mániája a fogyókúra- sokszor már kislány koruktól, a férfiak inkább csak az egészséges táplálkozásra térnek át negyven körül, amikor a kardiológus figyelmezteti őket, hogy így nem lesz jó.
A nőknek viszont szinte hivatalból kötelező a fogyókúra, illetve annak áldásos eredménye, a hőn áhított soványság.

MIRE KELL A SOVÁNYSÁG?
Hogy mit remélünk a soványságtól?
Szépséget, fiatalságot, magabiztosságot, kívánatosságot, divatosságot, és hát persze, hogy BOLDOGSÁGOT.

A fogyni vágyók többsége a súlyfölöslegében látja problémái gyökerét. Azt gondolják, hogy azért nem érzik magukat jól társaságban, mert kövérek, azért nem találnak párt, mert a derékra növesztett úszógumival ez kizárt, azért nincs önbizalmuk, mert ilyen súllyal nem is lehet, azért nem nőiesek, mert nagydarabok.

Ezt közvetíti a média is, minden csatornáján. Csak mostanában derül ki, hogy a divattervezők azért részesítik előnyben az anorexiás, vállfa-szerű modelleket, mert könnyebb rájuk tervezni, a nőoi idomok egyszerűen zavarják őket a ruhák szerkesztésében.

Persze, miután mindenütt őket lehet látni, hamar elhisszük, hogy ez a trendi, és mi is olyan szép, mosolygós öltöztető babák szeretnénk lenni. A valóság, amely a mi csöppet sem művészi megvilágítású tükrünkben mutatkozik, bizony eltér az álomképtol.

 
TÉNYLEG KÖVÉR VAGY?
Biztos, hogy mindenkinek úgy kell kinéznie, mint kislány kora barbyja? Biztos, hogy az áhított szabvány elérése meghozná a hozzá fűzött reményeket?
Mi lenne, ha elfogadnánk az alkatunkat, melyet a genetikai kódunk megszabott?
Ha csak egy kis kitekintést engedünk magunknak korunkból, s nem is az őskori termékenységet szimbolizáló széles csípőjű, nagymellű női szobrokra gondolunk, csak az ötven évvel ezelőtti szépségideálra, még ott is volt a nőknek csípoje és melle. Valószínuleg a mostani lányokat elküldenék vidékre, hogy kicsit összeszedjék magukat, mielőtt férjhez adják őket.

Az uniformalizálódás társadalmi jelenség, mely azt a vágyunkat tükrözi, hogy olyanok legyünk, mint a többiek, mert akkor elfogadnak, szeretnek.

Ennél azonban fontosabb, hogy azt a testsúlyt találjuk meg, divattól függetlenül, amivel jól érezzük magunkat.
 
MIÉRT HÍZTÁL MEG?
Ha mégis úgy gondoljuk, hogy nem a saját súlyunknál vagyunk, érdemes elgondolkozni azon, vajon miért KELL nekünk a túlsúly.
Igen, KELL.

Ugyanis a testünk mőködései szoros kapcsolatban vannak a tudati, illetve érzelmi életünkkel.

A testünk kifejezi azt, amit gondolunk magunkról.
Hajlandó partnerünk lenni, mindenben, amire kérjük. A zsírpárnák nagyszerűen alkalmasak arra, hogy különböző, szerintünk előnytelen tulajdonságunkat elrejtse.

Ha azt gondoljuk, kevesek, kicsik vagyunk az élet által ránk mért feladatokhoz, a testünk kisegít bennünket saját eszközeivel, s megnöveszt bennünket. Sajnos, az ilyenfajta növekedés pont az ellenkező hatással van ránk, és ha lehet, még kevesebbnek érezzük magunkat, a testünk reakciója, hogy még tovább növeszt.
Nagyszerű védelmet nyújtanak a zsírpárnák, mondjuk a csípőn elhelyezve, abban az esetben, ha azt gondoljuk magunkról, hogy nem vagyunk képesek jól megélni, hogy nők vagyunk, ha félünk a szextol, vagy a férfiaktól. És félünk a visszautasítás kudarcától is. A hárításnak ez egy passzív formája, félénk visszahúzódás a zsírfalak mögé.

Ha védtelennek és kicsinek érezzük magunkat, válhatunk nagydarabbá az idők folyamán, ezzel legalább a látszatot fenntartva, hogy bátrak, és erősek vagyunk. Ez is csak védekezés, de azok kedvenc formája, akik az agresszívabb védekezési módokat kedvelik. Erős hanggal, határozott fellépéssel társítva igen hatásosan téveszthető meg a környezet. Senki nem látja meg, amitől félünk, hogy kis szerencsétlennek érezzük magunkat, aki segítségre szorul. Véletlenül sem jut eszébe senkinek, hogy segítségre várunk, így soha meg se kérdik.
Tegyük fel magunknak a kérdést, mit akarunk elrejteni a zsírfalak mögé!

MIÉRT AKARSZ LEFOGYNI?
Általában pontosan azért, amiért meghíztunk. Ha annak reményében akarunk lefogyni, hogy majd akkor képesek leszünk párkapcsolatra, valószínuleg éppen azért növesztettük meg magunkat hajdanán, mert féltünk, hogy nem, és még megpróbálni is féltünk. Ha azért akarunk lefogyni, hogy az emberekhez közel kerüljünk, hogy mély, intim kapcsolatunk lehessen, hogy nekünk is segítsenek, ne csak hozzánk forduljanak, hogy lehessünk mi is gyengék, nyilván ettől féltünk legjobban, ezért kellett szép nagyra, magabiztosnak látszóra növeszteni magunkat.

Vagyis azt célozzuk meg a fogyókúrával, amitől rettegve megnövesztettük magunkat.

A SÚLYFELESLEG ÖNFENNTARTÓ PROBLÉMAKÖRE
Így, ha valamilyen csoda(diéta) folytán sikerül is lefogynunk, miután a félelmeinktől nem szabadultunk meg, ott állunk, lecsupaszítva, pőrén- ugyan vékonyan- de kiszolgáltatva, rettegve még mindig a lelepleződéstől, természetes, hogy az első adandó alkalmat megragadva, gyorsan visszanövesztjük védőbástyáinkat. Ugyanis a diéta csak a testünkre hat, a tudatunkra nem. Amíg a félelmek megvannak, addig szükségünk van védelemre.
Ezt nevezi a szakirodalom fogyókúrás jojónak. Nesze neked fogyókúra! Kezdheted elölről, mert amíg a problémádtól nem szabadulsz meg, a kilóidra is szükséged van.

MILYEN A KAPCSOLATOD A TESTEDDEL?
Látod-e a testedben önmagad kifejeződését? Látod-e azokat a nyomokat a testeden, amit a gondolataid ejtenek rajta?
Érdekes megfigyelés, hogy mindenkinek van kedvenc testrésze, amelyet szépnek gusztusosnak talál, elégedett vele.
Azt gondolhatnánk, hogy szép, ezért látjuk annak. Vagy mert szépnek látjuk, és szeretjük, azért válik azzá?
A pozitív gondolatok mindenesetre nem ártanak, s talán a szerveink is úgy működnek, mint mi, magunk, ha dicsérnek bennünket, egyre inkább elhisszük, hogy szépek vagyunk, s tényleg egyre szebbé is válunk.
Így lehet létrehozni pozitív öngerjesztő folyamatokat.

TE HOGYAN GONDOLKOZOL MAGADRÓL?
Ha az idod nagyobb részét önrontó belső párbeszédekkel ütöd el, - amíg ilyen dagadt vagyok, úgyse néz rám senki, rám nem is kíváncsiak, amíg ilyen bálna vagyok, úgyse hiszik el, hogy nekem is szükségem van törodésre, legjobb lenne zsákot húzni a fejemre, soha nem leszek sikeres, ilyen testtel - látatlanból megítélünk neked 10-15 kg túlsúlyt, ugyanis legalább ennyi zsírszövet kell ilyen mértékű kishitűség leplezéséhez.

Ha viszont azt gondolod, nagy merészen, és kitartóan, hogy tök jó fej vagyok, tetszik, ahogy mozgok, aranyos melleim vannak, büszke vagyok a fenekemre, ha valamit nem sikerül megoldanom, kérek segítséget, meg tudom magam védeni egyedül is, kerek a világ, s benne megvan a helyem-valószínűleg pont súlyodnál vagy, mert nem kell semmit kompenzálnod, takargatnod.
Ilyen egyszeru lenne?

Igen, csak a gondolataidat kell rendbe szedned, átalakítanod, s aztán, ha kedved tartja, élhetsz répán, vagy fehérjén, a lényeg az, hogy ne újabb önerőszak legyen a diéta, hanem leld benne kedved.